Kecskeméti Arborétum

A Kecskeméti Arborétum
2016. január 1-től február 29-ig
MINDEN NAP
8-tól 16 óráig tart nyitva.
Ebben az időszakban szeretettel várjuk látogatóinkat!

Figyelmesen járva az arborétumban szép tobozokat fedezhetünk fel. Botanikusok szerint a toboz nem termés, hanem megfásodott női virágzat. A fenyők nyitvatermők, nincs termésük, csak a zárvatermőknek van.

Az előző cikkünkben említett tengerparti fenyő földre került ágán jól megfigyelhetőek a nagyobb - egyedül vagy kettesével álló – termős tobozok és a kisebb – most kicsiny tobozkáknak látszó - porzós virágkezdemények. A valódi toboz kezdetben zöld, majd 2 évesen vöröses barnára változik. Szúrós tobozpikkelyei lassan nyílnak ki. Természetes körülmények között ez pár év szokott lenni, de erdőtüzek után rövid idő alatt kiszabadulnak a magok, melyeket a szél röpít tovább. Érdekes még megjegyezni, hogy a hurutoldó kanalas orvosság és a légzéskönnyítő kenőcs fő hatóanyaga a tengerparti fenyőből származó terpentinolaj. A fa megcsapolásával nyerik a gyantát, amiből desztillálják a terpentint.

Az enyhe időjárás előcsalogatta az első virágokat az arborétumban is. Ezek közül egy kis ízelítő:

Az egyházi bejárat közelében a Magyar Szentek Szoborsétányával szemben virágba borultak az első téli jázmin bokrok. Ezek láthatók még az Örökzöldek ösvényének táblájától nem messze egy fenyő előtt, de a Virágos körúton is akad néhány példány. Ez a jázminfaj Kínából származik, de az európai parkokban is gyakran ültetik. Leginkább korai virágzása miatt értékes: még lombfakadás előtt, a csupasz vesszőin hozza aranysárga virágait (nudi = csupasz, florum=virág). Ha védett helyen van, hogy már decemberben virágba borul.

A kikeleti bangitát az Örökzöldek ösvényének Szélesúthoz közeli részén találunk, a szomorúfüzek alatt. Ágai mereven felfelé törekednek. Rózsaszín virágait február-márciusban hozza, de van olyan példány a Virágos körúton, melynek pár ága már tavaly késő ősszel virágba borult. Ez a növény a természetben nem fordul elő, kertészetileg létrehozott hibrid.

A Mediterrán ösvényen a dombon kialakított évelőágyásban virágzik egy különleges hunyorfaj: a büdös hunyor. Levelének jellegzetes szaga van, virágai zöldek, nem nyílnak ki teljesen. Az ismertebb hunyorokhoz képest nagyobb termetű, levelei pedig erősen tagoltak. Közép- és Dél-Európában őshonos. A növény minden része mérgező!

Az idei első nagyobb hó és ónos eső után meghökkentő látvány fogadta azokat az arborétumlátogatókat, akiknek a reggeli órákban volt alkalmuk a gyűjteményes kertbe jönni: a növények nagy része roskadozott az ólompajzsként rájuk nehezedő nedves hó és jégpáncél alatt. A növények számára ez a legnehezebben elviselhető teher! A hársfákról, török mogyorókról, liliomfákról kisebb ágak törtek le a nagy súly alatt. A kékeslevelű botnád hó alatt is zöldellő állományai is földig hajoltak.

Nagy erőpróba az ilyen időjárás főleg azoknak a növényeknek, melyek eredeti élőhelyén nincs hó, alig van fagy. Ezek genetikailag nem az ilyen időjárási viszontagságokhoz alkalmazkodtak, így a fagy mellett a hónyomás is kárt tehet bennük. Pl. a mediterrán térségből származó fenyők alakja ernyő alakú, nem lucfenyő-szerű, mint hegyvidéki társaiké. A mediterrán fenyők ernyő alakú koronája a hó levezetésére nem alkalmas, könnyen összetörnek egy nagyobb hótömeg alatt, míg a lucfenyő-szerű kúpos alakról könnyen lecsúszik a hó. Az arborétumi (mediterrán származású) tengerparti fenyőről is az elmúlt telek alkalmával és a napokban is a hó miatt letört egy-egy ág. A cédrusok egyáltalán nem károsodtak az idei télen sem a fagy, sem a hónyomás miatt. A cédrusokra egyébként az jellemző, hogy idős korban lesz a koronájuk szétterülő. (Gondoljunk Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus c. festményére.)

A házasság hete alkalmából indított programsorozat részeként a Parázs Pasztorális Központ immáron 5. alkalommal szerelmi kalandtúrára invitálja az érdeklődőket. A Kecskeméti Arborétum útlevél-átvevő és feladat-teljesítő helyszínként 2016. február 6. és április 6. között, idén is csatlakozik az együttjáró-, jegyes- és házaspároknak szervezett túrához. A játékos séta a székelykapus bejárattól a fő ösvényen vezet a Mária-kápolnához.

Az ösvény elején lévő kis tavacska melletti padokra akár le is ülhettek. Hamar meglátjátok a szélére ültetett bambuszokat. Ezeket a növényeket az ősi kínai kultúrában a tisztességes, szilárd jellemű emberrel azonosították: „Ahogy a bambusz szilárdan tör föl erős gyökeréből, úgy kell törekedni mindig egyenes tartással, állhatatosan a jóra. Ahogy a bambusz szára üreges és üres, ahhoz hasonlóan nem szabad előítéleteket, sötét gondolatokat vagy titkokat rejtegetni magunkban. Az erős szárcsomók figyelmeztetnek bennünket, hogy őrizzük jó hírnevünket és ne engedjünk soha múlandó csábításnak.” Japánban ma is használják a „bambusz-mentalitás” kifejezést: egyezséget kötni, megbékélni, és a harcoktól meg nem töretve haladni előre. Mint növények is nagyon érdekesek. A pázsitfűfélék családjába tartoznak. Olyan füvek, melyek fává is tudnak nőni. Igen jó alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, ami lehetővé tette számukra, hogy benépesítsék a trópusi, szubtrópusi területeket, sőt mélyen behatoljanak a mérsékelt övbe. Parti síkságoktól 3500-4000 m-ig felhatolnak, de legmegfelelőbb számukra a meleg, párás, kiegyenlített klíma a Ráktérítőtől a Baktérítőig. A bambusz szívós, rugalmas és erős, mindent túlél és legyőz. (Hiroshimában az atomtámadás okozta pusztulás után az első növény volt, amely újra kihajtott!) Évezredek óta nagyon sokoldalúan használja az ember: nemcsak használati tárgyakat készít, hanem házat, hidat épít belőle, hasítékára könyvet ír, sőt a kezdetleges izzólámpák szénszálai is bambuszfaszénből készültek. A keleti kertművészetben is meghatározó szerepe van.