Egyházi terület
„Áldjon Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.”
Assisi Szent Ferenc (Sík Sándor fordítása)
Az arborétum szerves részét alkotja a közel 2 ha-os egyházi terület, melyen egy 1718-ban épült műemlék kápolna áll oromzatos homlokzattal, azon fa huszártoronnyal, félköríves záródású kapukerettel. Szomszédságában a kálvária, sziklakert, szabadtéri oltár, Magyar Szentek szoborsétány, Lourdes-i barlang, kegyeleti hely teszi a Kápolna-dombot még rangosabb, elmélyülésre alkalmas hellyé. A Mária-kápolna több évszázados kegyhely.
2003-tól a Katolikus Egyházzal kötött megállapodás szerint a teljes terület kezelését a KEFAG Zrt. végzi.
A közel 2 hektáros egyházi terület az arborétum szerves része. A kálváriát látogató hívek, valamint a szakrális eseményeken részt vevők is szívesen tesznek sétát az arborétum ösvényein. Az arborétumlátogatók körében szintén népszerű a Kápolna-domb és környéke.
Mária-kápolna
A Mária-kápolna, más néven Sarlós Boldogasszony-kápolna középkori maradványokon 1718-ban újjáépített műemlék épület. Titulusa Mária látogatása Erzsébetnél. Oromzatos homlokzata, fa huszártornya, félköríves záródású kapukerete teszik a kápolnát egyedi jellegű épületté.
A Mária (Sarlós Boldogasszony) kápolna művészi alkotásairól
A kései barokk, korai klasszicista stílusjegyeket mutató kápolna –a környezetében végzett ásatás tanúsága szerint- középkori alapokon nyugszik. Az ásatás során Hunyadi Mátyás pénze mellett festett vakolatdarabok, középkori téglatöredékek kerültek elő. A középkori romokon az ismert történet nyomán épült újjá a templom, egy külső homlokzati felirat szerint 1713-ban. Az egyhajós, félköríves, szentélyzáródású kápolnát kereszthajóval bővítették. A kápolna titulusa: Mária látogatása Erzsébetnél, latinul visitatio (= látogatás), ősi magyar elnevezés szerint pedig az aratásra utalva: Sarlós Boldogasszony. A vizitáció bibliai jelenetét ábrázolja a főoltár olajképe. A hátterében álló kései reneszánsz épület előtt két nőalak látható: az ülő, kissé elnagyoltan ábrázolt nőalak Erzsébet, Keresztelő Szent János anyja, előtte áll az érett barokk stílusjegyeivel ábrázolt Mária, a háttérben Zakariás. Az olajkép fából készült márványozott, aranyozott oltárépítményen áll, körülötte drapériás baldachint imitáló aranyozott fafaragás van. A felső oltárépítményen két restaurálatlan adoráló (hódoló) angyal térdepel. Az oltár alsó részén, a stipesen barlangot ábrázoló barokk fülkében nyugszik szent Rozália, az „alvó szent” alakja. Az oltár mellett két fekvő ovális ablak alatti fülkében Szent Anna sérült, hiányos alakja, ill. egy férfiszent látható.
A jobboldali kereszthajóban egy violaszín-ezüst színkompozícióban megfogalmazott barokk mellékoltár áll, melynek felépítményén baldachinos drapéria fafaragással körülvett kegykép látható, mely a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja ölében a halott Krisztussal. Külön érdekessége a képnek a Szűzanya köntösére festett fogadalmi ajándékok sors. Az oltárt még két oda nem illő szobor díszíti: egy vezeklő, vagy ferences ruhába öltözött női szent és egy klasszicista stílusban megfogalmazott szent női alak. Az oltár stipesében un „szent sír” fülke van a halott Krisztus és Mária Magdolna térdeplő alakjával.
A szobrok készítéstechnikájuk alapján a XVIII. Sz. második feléből származhatnak. Ruházatuk aranyozott, ill. ezüst alapra festett un lüszterezéssel díszített.
A kápolna hajója és a kereszthajó csehsüveg boltozattal fedett, ezen festett kartusokban freskók vannak, melyek stílusjegyeik alapján a XIX. sz. végén készülhettek. A hajóban a Szent Családot és Krisztus megkeresztelkedését, a kereszthajóban pedig Szent Pált és Szent Pétert ábrázolta a festő.
A kápolna külső megjelenésének eleganciáját fokozza a vörösmárvány keretes, kései reneszánsz fafaragásokkal díszített kétszárnyas ajtó. A jó érzékkel, művész ízléssel megoldott felújítás és a szépen kialakított környezet méltán teszik a kápolnát kedvenc búcsújáró hellyé.
(Laczkó János restaurátorművész, műemlékvédelmi szakmérnök)
„A katolikusok lelkigondozásával a XVII. században nehézségek támadtak. Úgy látszik, nem volt megfelelő lelkész. Ezért először a nagyszombati jezsuitáktól kértek segítséget, ezek azonban 1637-ben elfoglaltságukra hivatkozva a ferenceseket ajánlották. 1644 a kecskeméti egyházközség a ferencesek káptalanjához fordul, és 1647-ben Lippay György esztergomi érsek Hosszutóthy László váci püspökkel együtt jóváhagyja a ferencesek kecskeméti plébániai működését. A rendház az iskolával együtt a XVII. század második felében létesült, ugyanekkor emelhették a Mária látogatása kápolnáját, melyről a reformátusok és katolikusok közötti Wesselényi Ferenc előtt 1658-ban kötött egyezség mint újonnan épült , városon kívüli kápolnáról emlékezik meg.” (Hornyik i.m. II. 226., 228-229, 231-236 in Entz et al 1961 (31. o.)
„Feltehető, hogy a XVII. századi új építkezések már a lakóházaknál is kő vagy tégla építőanyagot használtak. Erre vall Koháry 1681-ben kelt rendelkezése, mely tiltja a lakosságnak a házak, boltok és egyéb épületek városon kívüli emelését.”(Kecskemét Állami Levéltár, Kecskemét város jegyzőkönyve, 1690-1699. 47-49. in Entz 1961 34. o.)
„A város határának első, XVIII. század második felére tehető ábrázolása:
A városközpontot észak és nyugat felé szőlőskertek övezik. Majd következnek a nagykiterjedésű legelők, melyekben eléggé szabályos alakzatban tűnnek fel a kertek. A várostól délkeletre a szántóföldek egyenletes területe húzódik, ugyancsak számos kerttel. A délnyugati határ külső sávjában helyezkednek el a nagy gulyák és ménesek, egymástól széles, nagy homokos sáv által elválasztva. A pásztorok szállását a rajz kis házzal jelzi. A határt kívülről puszták övezik. A gazdag állattartók által történt jogtalan foglalásokat mutató térkép lényegében azt a területet jeleníti meg, melyen a tatárjárás alatt elpusztult községek helyén Kecskemét és közvetlen határa kifejlődött.” A térképet a Kecskeméti Állami Levéltár őrzi (Entz 1961 41. o.)
„A Mária látogatása kápolna a városon kívül, a szőlőkön túl, a Széktó közelében helyezkedett el. 1726 körül kibővítették.” (Entz 1961. 46.o.)
„A XVIII. század végén teljesen kialakult tanyarendszer a XIX. században nagy ütemben továbbfejlődik. Az 1800-as évek folyamán lép fel a futóhomok nagyarányú város felé terjedése. A homokveszély megakadályozására a város közvetlen környékét gyümölccsel, szőlővel ültetik be. E területen is épülnek házak, melyek ugyan nem tanyák, de új lehetőséget adnak a városból való kiköltözésre. Így 1872-ben a szőlőbelekkel együtt több mint 300 lakóház áll a külterületeken.” (U.o. 121. és Szabó K.: Kecskeméti tanyák Entz 1961 48.o.)
A kápolna bejáratával szemben, közel azon a helyen, ahol a „Mária-kápolnai remetét”, Kókai Benedeket elhantolták, ma egy kőkereszt áll (Állította: Lajos József és neje, Farkas Erzsébet, 1909-ben). Kókai Benedek (Kecskemét, ? 18.sz. – Kecskemét ? 19.sz.) hitbuzgó római katolikus ügyvéd volt, aki hivatását feladva Remete Szent Pál rendjének szerzetese lett. Amikor a rendet II. József feloszlatta, magányos szerzetesként a Mária-kápolna mellett húzódott meg, ahol a hozzá segítségül forduló kecskeméti híveknek lelki vigaszt nyújtott.
Kálvária
A Kálvária 1996-ban, a Millecentenárium évében épült. Az ország első tizenöt stációhelyes keresztútja. A tizenötödik stáció Jézus feltámadását ábrázolja. A tűzzománc stációképeket a kecskeméti Kodály Iskola tűzzománc szakköre alkotta.
Lourdes-i barlang
A franciaországi Lourdes-ben található barlang imitációja. A katolikus hitvilág szerint Lourdes-ben 1858 januárjától júliusáig Sobirous Bernadette, tizennégy esztendős kisleány üzenetet kapott a Szűzanyától. Azóta sokan zarándokolnak a „látomások barlangjához” és építik meg ennek emlékére több helyen a „Lourdes-i barlang” hasonmását.
A Mária-kápolna mellett található Lourdes-i barlang a kápolnával együtt védelem alatt áll. Kialakítása nagymértékben hasonlít a Kecskemét központjában található barátok (ferences) templomának udvarán található Lourdes-i barlanghoz. A 2x2 méteres alapterületű építmény ajtóval lezárható módon készült, melyet kovácsoltvas ráccsal zárnak le. A felszentelés évétől, 1941-től hálaadó táblákat helyeznek itt el a hívek.
Szabadtéri oltár
A Mária-kápolna közelében terméskő alapzaton látható a szabadtéri gránit oltár, mely Polyák Ferenc fafaragó által készített díszes lábazaton nyugszik. Az oltár 2001-ben készült el, azóta a szemet gyönyörködtető Kápolna-domb a szabadtéri misék helyszínévé is vált.
Sziklakert
A már lepusztult, vertvályogfalú, egyházi tulajdonú „gondnoki ház” helyén 2002-ben sziklakert létesült. A képek magukért beszélnek…
Nagyon sok amatőr és hivatásos fotóst, esetenként festőket is megihlet az itt látottak varázsa. Ünnepélyes alkalmakkor, mint pl. esküvő, keresztelő, születésnap stb. keretként szolgál fényképezkedéskor az arborétum pompás növényvilága.
Magyar Szentek Szoborsétány
A szobrokat Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotta 1912-ben.
Az Árpád-házi szentek sorát ( Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit) kiegészíti még Szent Miklós püspök, Kecskemét város védőszentjének szobra.
A szobrok eredetileg Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek által tervezett, Kecskeméten a Kossuth téren álló szecessziós katolikus bérház oromzatán álltak. A bérház lebontása után, 1960-ban a szobrokat a Béke-fasori temetőben helyezték el. Ezen a helyen a szobrok gondozására és restaurálására nem jutott figyelem.
A Kecskeméti Rk. Főplébánia ezeréves államiságunk emlékére a szobrokat a Mária-kápolnához, vagy más néven Engesztelő kápolnához vezető út mentén állította fel.
Kegyeleti hely
Az abortuszt szenvedett, illetve halva született gyermekek emlékére 2004 júliusában felszentelt emlékhely. A tűzzománc képet Balanyi Károly grafikus- és tűzzománcművész készítette.
Egyházi kezelői épület
Az egyházi kezelői épület létesítésére 2002-ben került sor. A régi, omladozó épület lebontása után a tanyahelyen létesült a sziklakert. Az új épület a kápolna felőli bejárat közelében található.