Véderdősáv
A gyűjteményes részt három oldalról 20-80 m szélességben véderdőövezet szegélyezi, mely az Alföld főbb erdőállomány-típusait mutatja be. Ezen túl szerepe még, hogy a közrezárt gyűjteményes kertet és annak területét védje a széltől, az arborétum menti autósforgalom okozta zajszennyezéstől, oxigéntermelésével, párologtatásával tiszta levegőt, kedvezőbb mikroklímát teremtsen.
A véderdősávban a következő formációk jelennek meg:
Ültetett erdőállomány-foltok a véderdősávban:
Gyöngyvirágos tölgyes
Homokpusztai kocsányos tölgyes – fehér nyáras
Vegyes elegyű véderdő
Homoki kocsányos tölgyes (gazdag vadgyümölcs eleggyel)
Puszta sziles
Fehér nyáras
Fehér nyáras-sziki tölgyes
Fehér nyáras borókás
Nyíres-borókás
Sziki cserjés
Akácos
Erdei fenyves (szegélyeleggyel)
Fekete fenyves (cserjeszinttel)
Az erdősáv természetszerű foltjai a Duna-Tisza közi táj különböző pontjain előforduló reliktum területek mesterségesen „leképezett” létesített „reprodukciói”, kihasználva a gazdag mikrodomborzat adottságait.
Főbb állománytípusai:
Gyöngyvirágos tölgyes
Erdőssztyepp zónában az árterekből kiemelkedő magasabb térszíntek sík felszínein vagy igen enyhe hajlatokon alakulnak ki, az állomány-fejlődési sor klimax állapota. Meszes vagy kissé savanyú, általában folyami eredetű homokon fordul elő. A Duna-Tisza közén természetes körülmények között a talajvízszint kb. 2-3 m mélységben található az állományok alatt. Közepes növekedésű kocsányos tölgyes fehér- és szürkenyár csoportokkal, hézagos cserjeszinttel, ami zömmel fagyal és veresgyűrűsom, kísérője varjútövisbenge, galagonya, kökény.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés: fehér- és szürkenyár
Kísérő fafaj: magyarkőris, tatárjuhar
Cserjeszint: fagyal, veresgyűrűsom, varjútövis benge, egybibés galagonya, kecskerágó
Vissza a tetejére...
Homokpusztai kocsányos tölgyes – fehérnyáras
Az Alföld homokpusztai kocsányos tölgyeseinek elnyárasodó állománya, mely a beerdősülés szukcessziójának kezdeti lépcsője, vagy a homoki tölgyesek degradált állapotát jelző konszociációja.
Főfafaj: fehérnyár, szürkenyár
Elegyítés: kocsányos tölgy, mezei juhar
Cserjeszint: boróka, egybibés galagonya, kökény
Vissza a tetejére...
Vegyes elegyű véderdő
Jellemző fajai: kései meggy, korai és hegyi és mezei juhar
Vissza a tetejére...
Homoki kocsányos tölgyes
Az Alföld száraz homokhátakkal jellemzett termőhelyének, potenciálisan hasznosítható szukcessziós sorozatainak utolsó fázisa, ligetes kocsányos tölgyes, jellegzetes társulástípus.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés: fehérnyár, molyhos tölgy szálanként
Kísérőfaj: vadkörte, mezei juhar
Cserjeszint: közönséges boróka, egybibés galagonya
Vissza a tetejére...
Puszta sziles
Kizárólag pusztaszilből álló állomány. A puszta szil gyors növekedésű, a szilfavésszel szemben ellenálló idegenhonos faj.
Vissza a tetejére...
Fehér nyáras
Az alföldi száraz homok „alacsony” ligeterdő asszociációja, illetve homokpusztai tölgyesek degradációs leszármazottai, vagy a pionír fehérnyárasok beerdősülésének kezdeti stádiumát jelző erdőtársulása.
Főfafaj: fehérnyár, szürkenyár
Elegyítés: feketenyár
Cserjeszint: (hézagos) fagyal, egybibés galagonya, kökény
Vissza a tetejére...
Fehér nyáras sziki tölgyes
Az egykori ártér és a löszhátak érintkezési sávjában jelenik meg. Talaja a mélyben elszikesedett. A sziki tölgyes fajlistája kettős arculatot mutat: egyrészt a tölgy-kőris-szil ligetét, másrészt a tatár juharos tölgyesét. Az erdő fái meglehetősen alacsonyak, 12-15 m magasak, és mindössze 50-60 % borítást érnek el. Ligetes tölgyesek elfüvesedő aljnövényzettel, szórt cserjeszinttel.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés: Tatárjuhar, magyar kőris, cser, szürkenyár
Cserjeszint: fagyal, veresgyűrűsom, kökény, egybibés galagonya, vadrózsa
Vissza a tetejére...
Fehér nyáras-borókás
Az Alföld homokpusztai kocsányos tölgyeseinek degradált konszociációja, vagy a beerdősülési szukcessziós folyamat kezdeti lépcsőjét jelző erdőtársulás, melyből hiányzik a kocsányos tölgy és a molyhos tölgy, helyébe a vadkörte lép. Uralkodó fafaja a fehér nyár. Sarjai a borókák védelmében terjednek, de a fácskák záródni nem képesek.
Főfafaj: fehérnyár
Elegyítés: vadkörte, mezei juhar, mezei szil
Cserjeszint: közönséges boróka, egybibés galagonya
Vissza a tetejére...
Nyíres-borókás
A gyöngyvirágos homoki tölgyes származékerdői, ahol magas előfordulással jelenik meg a nyír.
Főfafaj: nyír
Elegyítés: fehérnyár, kocsányos tölgy szálanként
Cserjeszint: közönséges boróka
Vissza a tetejére...
Sziki cserjés
A keskenylevelű ezüstfa, kökény állományai kiváló életteret nyújtanak a madarak számára.
Alföldünk erdőgazdálkodását, a szélsőséges termőhelyek hasznosítását a természetes erdőtársulásokon kívül olyan kultúrerdők is jellemzik, melyek több évtizeden, vagy évszázadon át az Alföld-fásítás jellemző célállományai, mint az akácosok, feketefenyvesek, erdeifenyvesek.
Vissza a tetejére...
Akácos
Száraz, félszáraz homoki termőhelyeken monokultúrában telepített célálomány-típus.
Főfafaj: akác
Elegyítés: -
Cserjeszint: szórt vagy gyér állásban boróka, egybibés galagonya, fekete bodza
Vissza a tetejére...
Kultúr fekete fenyves
Kultúrerdő, Szélsőségesen száraz, igen száraz termőhelyeken homokvonulatok dombhátain telepített ültetvényszerű erdő.
Főfafaj: feketefenyő
Elegyítés: fehér nyár
Cserjeszint: közönséges boróka, egybibés galagonya, sóskaborbolya
Vissza a tetejére...
Kultúr erdei fenyves
Kultúrerdő., száraz, félszáraz termőhelyeken, homokvonulatok oldalain, laposain humuszosodó homoktalajok telepített célállomány-típusa.
Főfafaj: erdeifenyő
Elegyítés: szürkenyár, akác
Cserjeszint: közönséges boróka, egybibés galagonya
Vissza a tetejére...