Agrártörténeti emlékek
Az arborétum agrártörténeti emlékeket is rejt magában. Egyik ilyen nevezetesség az arborétumot átszelő Széles út, vagy Felhajtó út, mai nevén Vasfás sétány. Sokszáz éven keresztül ezen az úton hajtották az állatokat a kecskeméti vásárba.
„Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.”
Petőfi Sándor
A városba vezető Felhajtó utat egy másik hajdani sugárút keresztezte, melynek egy szakasza ma is az arborétum része: mai nevén Vadgesztenyés sétány.
„A világtája felől érkező széles marhahajtó utak egykor a város szélét elérve fokozatosan szűkebbé váltak, majd a központban helyenként, a szükségletek megfelelően, újból kiszélesedtek, esetleg kisebb terekké bővültek. A centrális jellegű elrendezés a városszerkezetben azonnal szembetűnő a legrégibb térképektől kezdve a maiakig…Kecskemét városa, közelebbről annak sűrűn lakott ősi magja Hornyik szerint „sánc alakú mély árokkal volt kerítve, és annak belső partja tövisből korcolt erős sövénnyel volt szegélyezve.” „Ezen védőöv még a török hódítás előtt nagyrégen, sőt a város alapíttatásakor keletkezhetett. Hornyik J. gaz. történet i.m. 19. lap in Entz 1961 83. o.) Bél Mátyás szerint az árkok a XVIII. században szárazak voltak. Viszont az 1783-ban Mária Terézia által elrendelt katonai térképhez csatolt megjegyzések már keskeny, mocsaras árokról tesznek említést.” (Entz 1961 83. o.)
„A középkori eredetű utcáknak külső végénél álltak a kapuk, melyeknek elnevezéseit csak a XVIII. századból ismerjük (Halas-, Vásári-, Budai-, Kőrösi- és Csongrádi kapuk. Ezekhez számítható a három kisebb kapu Homoki-, Vágó-, Szolnoki kapu. A kapuk a palánkkal és árokkal körülkerített város főközlekedési vonalait is jelzik. (Entz et al 1961. 32.o.)
„A várost körülvevő árok a város főbejáratánál vastag, összeácsolt tölgyfagerendákkal volt áthidalva és e hidak felett erős rácskapuk vezettek a városba. A kapuk mindenikét állandó kapus őrizte, ki a kapu mellett számára felállított házacskában lakott és munkájára esküt tett.” (Entz et al 1961. 84.o.)
XVIII. sz.: „A várost észak-nyugat és észak-kelet felől szőlők fogják körül. Egységes foltjukat csak a XVIII. század végén nyitott református, katolikus és luteránus temetők szakítják meg.” (Entz et al 1961. 52.o.)