Ősgyepek
Az arborétum létesítése nem járt a teljes terület felszántásával.
Az arborétum három ősgyepének egyike a löszös talajon kialakult Kápolna-domb. Uralkodó lágyszárú fajait csenkeszek alkotják. Tavasszal az ernyős sárma (Ontithogalum umbellatum L.), nyáron a keskenylevelű kakukkfű (Tymus serpyllum L.) virágaiban gyönyörködhetünk.
A Kápolna-domb az arborétum egyetlen olyan területe, ahol a footbalozás megengedett.
Az arborétum területén mozaikszerűen néhány mélyfekvésű deflációs teknő található, melyeken sziktűrő vegetáció alakult ki. Az egyik ilyen területet több évtizeddel ezelőtt még tavasszal időszakosan felszíni víz borította. Ma mesterségesen feltöltve mint vizes élőhely gazdagítja az élővilág sokszínűségét.
A 62 hektáros terület harmadik ősgyepe a tölgygyűjtemény folytatásában található – jelenleg kaszáló.
Az arborétum kerítésén kívül található a Kápolna-rét, mely kb. 20 hektárnyi védett terület. Több, mint száz évvel ezelőtt a Mária-kápolna körül városi szintű összejöveteleket tartottak, melyekről Hornyik János történetírónk így ír: „Húsvét hétfőn Emmausba menés volt szokásos. A Mária-kápolna gyepén ekkor mézes-bábosok ütötték föl sátraikat, Laczi konyhások sütötték a friss czigánypecsenyét…Ez volt az ébredező tavasz első népmulatsága.” Feljegyzéseiből azt is megtudhatjuk, hogy valaha a rét területén található „igen erős szikes vizű” tavat „nyári fürdőzésre, halászatra is használták”. A Kápolna-rét a lecsapolás után is többé-kevésbé megőrizte eredeti fajösszetételét. A rétet 1994-ben nyilvánították védetté. A sárkányeregetés, vitorlázó repülők röptetése a réten már hagyomány.