Kecskeméti Arborétum

„Szépek ezek az ifjú tölgyek:

A tölgygyűjtemény az arborétum legfiatalabb része, melynek 16,1 hektáros területét 1989-ben csatolták a gyűjteményhez. Valamikor az Alföld jelentős részét kocsányos tölgyesek borították. A nagyarányú erdőirtásokat évszázadokkal később rehabilitációs szándék követte, azonban a talajvízszint drasztikus süllyedése és más tényezők miatt az eredeti állapotok visszaállítása számos nehézségbe ütközött, máig problémát jelentő feladat. A tölgynek mint az erdőssztyepp klímaöv jellegzetes nemzetségének különféle fajait bemutató helyként merült fel az alföldi (kecskeméti) helyszínű gyűjtemény létrehozása. A tölgygyűjtemény (Quercetum) hazai, illetve egyes külhoni, száraz viszonyokat elviselő tölgytípusokat mutat be mintegy 16 hektáron. Az arborétum északnyugati részén található véderdősávon kívül esik. Az enyhén hullámos felszínű, általában közepes termőrétegű csernozjom talajú területet a telepítés előtt szántóként hasznosították, kivéve a déli 2 hektáros mélyebb fekvésű kaszáló rétet, mely rét művelési ágban van. Határát három oldalról földút zárja le. A hosszan húzódó területen két légvezeték húzódik végig.

A tölgygyűjtemény létesítését a gyűjteményes részhez hasonlóan egy tölgy alapállomány telepítéssel kezdték, a már bevált technológia szerint 2,5 m-es sortávolságú gépi ültetéssel. A telepítéskor a légvezeték mindkét oldalán 15 m széles üres pásztát hagytak. Az alapállomány főfafaja a kocsányos tölgy, aminek a legkiterjedtebb az areája, és ami a legjobban ebbe a tájegységbe való. Elegy fafajok a telepítésnél a mezei juhar, szürke nyár, sajmeggy és kisebb foltokban közönséges boróka voltak. A tölgygyűjtemény kialakítása máig sem fejeződött be. Ritkább, nehezen beszerezhető tölgy fajból és ezek kísérő elegyfajaiból elképzelhető, hogy majd nehéz lesz kellő mennyiségű szaporítóanyagot beszerezni, amivel majd a tervezett terület „kitölthető”. Ilyen esetben a tervezett erdőtársulás állomány-típus képviselői a feltáró utak, ösvények közelébe kerülnek, ezek hátterében pedig az alapállományt kell továbbra is fenntartani.


Kocsányos tölgy (Quercus robur)
Terebélyes koronájú, sima, majd erősen repedezett kérgű fa. Kupacsos makktermése hosszú kocsányon lóg, levélnyele igen rövid. A bükkövig erdőt alkot, az Alföld és a dombságok természetes növénytakarójának legfontosabb fafaja. Kérge jelentős csersavat tartalmaz.


A tölgygyűjtemény erdőtársulás állományai:
Cseres tölgyes
Homoki tölgyes
Tatár juharos lösztölgyes
Bazifil kocsánytalan tölgyes
Gyertyános tölgyes
Gyöngyvirágos tölgyes
Nyíres borókás tölgyes
Homokpusztai kocsányos tölgyes (-fehér nyáras)
Nyugat balkáni-illír tölgyes
Kelet-balkáni möziai tölgyes
Közép és –kis-ázsiai tölgyes
Atlantikus észak-amerikai tölgyes
Nyáras sziki tölgyes
Kis-ázsiai tölgyes
Molyhos tölgyes


Cseres tölgyes
A lombkoronaszintben cser és kocsánytalantölgy jellemző. Szálanként barkócaberkenye, mezei juhar, madárcseresznye elegyül közé. Cserjeszintben galagonya, som és fagyal fordul elő. Természetes előfordulása vastag termőrétegű, agyagbemosódásos barna erdőtalaj vagy gyengén humuszos homok. Az állományok általában jó fejlődésűek, de hajlamosak az elcseresedésre.
Vissza a tetejére...


Homoki tölgyes
Az Alföld száraz homokhátakkal jellemzett termőhelyét potenciálisan hasznosítható szukcessziós sorozatainak utolsó fázisa, ligetes kocsányos tölgyes jellegzetes társulástípus.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés: fehérnyár, molyhos tölgy szálanként
Kísérőfaj: vadkörte, mezei juhar
Cserjeszint: közönséges boróka, egybibés galagonya
Vissza a tetejére...

Tatár juharos-lösztölgyes
Ugyan ez a társulás nem a Duna-Tisza közére jellemző, hanem inkább az Alföld peremének északkeleti szegélyén, a löszvidékeken maradt meg. Ligetes, alacsony kocsányostölgy főfafajjal kontinentális klíma alatt tatárjuharral, dús cserjeszinttel.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés: tatárjuhar
Cserjeszint: egybibés galagonya, varjútövisbenge, vadrózsa, csepleszmeggy
Vissza a tetejére...

Bazifil kocsánytalan tölgyes
Mészkedvelő tölgyes: molyhos cseres tölgyes. A molyhos tölgy és a cser mellett fontos állományalkotó a kocsánytalan tölgy. Gyakori elegyfajai még a virágos kőris, a mezei juhar, a mezei szil, a barkócaberkenye. Dús cserjeszintje van. A Dunántúli Középhegység déli, meleg, alacsony fekvéseiben, meszes alapkőzeten kiterjedtek állományai. A Mecseken is megtalálható.
Vissza a tetejére...

Gyertyános tölgyes
Természetes előfordulásban a 30 m-es magasságot, 50-60 cm mellmagassági átmérőt is elérő kocsányos tölgyesek képezik a gyertyán és nagyméretű mezei szillel elegyes koronaszintet, mezei juhar csak szórványosan fordul elő.
A cserjeszintben galagonyák, kányabangiták, veresűrűsom stb. jelennek meg.
Vissza a tetejére...

Gyöngyvirágos tölgyes
Erdőssztyepp zónában az árterekből kiemelkedő magasabb térszínek sík felszínein vagy igen enyhe hajlatokon alakulnak ki, az állomány-fejlődési sor klimax állapota. Meszes vagy kissé savanyú, általában folyami eredetű homokon fordul elő. A Duna-Tisza közén természetes körülmények között a talajvízszint kb. 2-3 m mélységben található az állományok alatt. Közepes növekedésű kocsányos tölgy társulás fehér- és szürkenyár csoportokkal, hézagos cserjeszinttel, ami zömmel fagyal és veresgyűrűsom, kísérője varjútövis, galagonya, kökény.
Főfafaj: kocsányostölgy
Elegyítés: fehér- és szürkenyár
Kísérőfafaj: magyarkőris, tatárjuhar
Cserjeszint: fagyal, veresgyűrűsom, varjútövisbenge, egybibés galagonya
Vissza a tetejére...

Nyíres-borókás tölgyes
A gyöngyvirágos homoki tölgyes származékerdői, ahol magas előfordulással jelenik meg a nyír.
Főfafaj: nyír
Elegyítés: fehérnyár, kocsányos tölgy szálanként
Cserjeszint: közönséges boróka
Vissza a tetejére...

Homokpusztai kocsányos tölgyes (– fehérnyáras)
Az Alföld homokpusztai kocsányos tölgyeseinek elnyárasodó állománya, mely a beerdősülés szukcessziójának kezdeti lépcsője, vagy a homoki tölgyesek degradált állapotát jelző konszociációja.
Főfafaj: fehérnyár, szürkenyár
Elegyítés: kocsányos tölgy, mezei juhar
Cserjeszint: boróka, egybibés galagonya, kökény
Vissza a tetejére...

Nyugat-balkáni illír tölgyes
Főfafaj: olasz, cser és molyhos tölgy
Elegyítés: francia juhar, keleti gyertyán, virágos kőris
Cserjeszint: húsos som, bibircses kecskerágó, pukkanó dudafürt, cserszömörce
Vissza a tetejére...

Kelet-balkáni möziai tölgyes
Főfafaj: molyhos tölgy, magyar tölgy, cser tölgy
Elegyítés: keleti gyertyán, virágos kőris
Cserjeszint: húsos som, cserszömörce, bibircses kecskerágó, pukkanó dudafürt
Vissza a tetejére...

Közép- és kis-ázsiai tölgyes
Főfafaj: csertölgy, molyhos tölgy (és további tervezettek)
Elegyítés: virágos kőris, francia juhar, keleti gyertyán,
Cserjeszint: cserszömörce, bibircses kecskerágó
Vissza a tetejére...

Atlantikus-észak-amerikai tölgyes
Főfafaj: fehér tölgy
Elegyítés: fehér kőris, vörös kőris
Vissza a tetejére...

Nyáras sziki tölgyes
Az egykori ártér és a löszhátak érintkezési sávjában jelenik meg. Talaja a mélyben elszikesedett. A sziki tölgyes fajlistája kettős arculatot mutat: egyrészt a tölgy-kőris-szil ligetét, másrészt a tatár juharos tölgyesét. Az erdő fái meglehetősen alacsonyak, 12-15 m magasak, és mindössze 50-60 % borítást érnek el. Ligetes tölgyesek elfüvesedő aljnövényzettel, szórt cserjeszinttel.
Főfafaj: kocsányos tölgy
Elegyítés:
Tatárjuhar, magyar kőris, cser, szürkenyár
Cserjeszint: fagyal, veresgyűrűsom, kökény, egybibés galagonya, vadrózsa
Vissza a tetejére...

Molyhos tölgyes
Cserrel molyhos cseres tölgyest, a kocsánytalan tölggyel molyhos kocsánytalan tölgyest képez. A molyhos tölgy mediterrán flóraelem, mészigényes, fényigényes, lassan nő. Rossza törzsnevelő.
Főfafaj: molyhos tölgy, virágos kőris
Elegyítés: mezei juhar
Cserjeszint: cserszömörce, egybibés galagonya, sajmeggy, húsos som
Vissza a tetejére...