Kecskeméti Arborétum

KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Nyitva tartás

Elérhetőség

 

Kapcsolat:
6000 Kecskemét,
Nyíri út 48.

Tel.: 76/492-455
Mobil: 30/689-7347
E-mail:
arboretum@kefag.hu

 


Gyűjteményes kert

(Teljes terület: 25 hektár)

A Kecskeméti Arborétum tájképi keretben kívánja bemutatni a mérsékeltöv fásnövényei közül azokat, melyek az ökológiai adottságok mellett itt várhatóan sikerrel telepíthetők. Célja ismeretterjesztés, szakmai igényeket kielégítő honosítási kísérletek, termőhelyállékonysági megfigyelések folytatása, alföldi kertépítési kultúra fellendítése, a természet szeretetének fokozása és a szabadidő eltöltésére alkalmas természeti környezet kialakítása. Az autópálya elkészültét követően a Kecskeméti Arborétum környezetvédelmi hatása felértékelődött.

Az arborétum Kecskemét város zöldövezeti rendszerének szerves része, s a város ÉNy-i peremén, a gyakori szélirány felől helyezkedik el, így javítja a város levegőjének tisztaságát, segíti a zajvédelmet, szélvédelmet és gazdagítja természeti környezetét, növény- és állatvilágát.

A gyűjteményes kert kiviteli munkái szántó területen 1986-87-ben kezdődtek el. Az alap- (elő-) állományt elsősorban kocsányos tölgy (Quercus robur), fehér nyár (Populus alba), kőrisek (Fraxinus spp.), szilek (Ulmus spp.) és különböző juharok (Acer spp.) alkották. Ennek a hazai fafajokból álló állománynak a védelmében kezdődött meg az egzóta fajok beültetése 1988-89-ben. Az alapállomány fokozatos „kinyitásával”, leváltásával, tisztások kialakításával, a még visszamaradó facsoportok védelmében szál- és csoportos elegyítéssel – gépi gödörfúrós technológiával – konténeres anyaggal végeztük/végezzük ezt a munkát.

A Kecskeméti Arborétum dendrológiai bemutatójának jellegzetes arculatát az adja, hogy a területet behálózó feltáróutak és ösvények környezetében meghatározott rendező elvek szerint csoportosított fás növényzet kerül bemutatásra. A gyűjteményes részben helyezkednek el a növényföldrajzi ösvények: Mediterrán, Atlantikus és Pacifikus észak-amerikai, Kelet-ázsiai, Balkáni, Pannóniai. Más ösvények esetében morfológiai tulajdonságok, rendszertani (rokonsági) szempontok, a növények igényei voltak meghatározóak a kialakítás során. Ilyenek: a Színes lombok ösvénye, Virágos fák és cserjék körútja, Hosszútűs fenyők, Ciprusok, Borókák ösvénye, Szárazságtűrők, Örökzöldek, Sziktűrők és vízkedvelők útja. A 14 ösvényen elhelyezett tájékoztató táblák a kellemes séta mellett az ismeretszerzést is lehetővé teszik.

1. Mediterrán ösvény

A székelykapus főbejárattól indulva utunk a mediterrán ösvényen folytatódik, a víztározó medence mellett elhaladva a fából faragott szoborpár köszönt bennünket. A terep mélyvonalát követő útszakasz környezete kedvező termőhelyet kínál a flóraterület képviselőinek.

A mediterrán flóraterület Európa leggazdagabb, legváltozatosabb vegetációjú vidéke. A Földközi-tenger vidéke tartozik ide. A mérsékelten meleg és nedves klímájú hegyvidéken a babérlombú fásnövények, a meleg és nedves klímájú dombvidékeken a keménylombú örökzöldek uralkodnak.
Örökzöld tölgyesek, mediterrán fenyők, mandula, törpecserjék, az atlaszcédrus, libanoni cédrus, közönséges dió, közönséges júdásfa, ezüst hárs stb. a jellemző fajok.

 


2. Atlantikus észak-amerikai ösvény

Az atlantikus észak-amerikai flóraterület az észak-amerikai kontinens keleti, az Atlanti-óceán menti területe. A hegyvidékek lombos erdőtájainak növénytakarója hasonló a közép-európaihoz. Sok nálunk az innen származó tölgy, feketedió, juhar, a fehér akác, a virginiai boróka, a mocsárciprus, a sima fenyő, amerikai ámbrafa, tulipánfa, ecetszömörce stb.


3. Pacifikus észak-amerikai ösvény

A pacifikus észak-amerikai flóraterület az észak-amerikai kontinens nyugati, Csendes-óceán melletti része. Északon a Sziklás-hegységben az Arktikus övvel érintkezik, délen pedig Kaliforniában a mediterránhoz hasonló éghajlat alatt örökzöldek díszlenek. Innen származnak, pl.: duglászfenyő, kolorádó-fenyő, hegyi mamutfenyő, Pinusok egész sora, nyugati ostorfa stb.

 


4. Kelet-ázsiai ösvény

Éghajlata mérsékelt, tájainak egy része a közép-európaihoz hasonló. Dendrológiailag igen fontos terület, mert a mienkhez hasonló éghajlati viszonyok következtében igen gazdag flórájának sok szép tagja nálunk is gyakori. Dendrológiai szempontból kincsesbánya.
Számos nálunk ismert díszcserje pl.: cserjés hortenzia, viráglonc, csillagsom, nyáriorgonák, ezen kívül a japánakác (pagodafa), a csörgőfa, a bálványfa, selyemakác, császárfa, kínai mézesfa, perzsafa, ujjas juhar stb. származik innen. A fenyőerdőket Abies, Picea, Pinus fajok, a Chamaecyparis, Thuja, Tsuga, Pseudotsuga fajok alkotják.


5. Balkáni ösvény


A közép-európai flóraterület 16 flóratartománya között jellegzetes és hozzánk közelálló flóratartományok az Illír vagy nyugat-balkáni és a Möziai vagy kelet-balkáni flóratartomány.
Ezek jellemző képviselői a fenyők közül a Picea omorika, Abies cephalonica, Pinus peuce, Pinus nigra, a lombos fák közül pedig a Quercus cerris, Quercus frainetto, Carpinus orientalis, Fraxinus ornus, Corylus colurna, stb., a cserjék közül Viburnum lantana, Viburnum opulus.


6. Pannóniai ösvény

A közép-európai flóraterület flóratartományai között elkülönített, a pannóniai- vagy magyar flóratartomány. Hazánk területének legnagyobb része ebbe a flóratartományba tartozik. A pannóniai ösvényen kívánjuk bemutatni az őshonos, jellegzetes fásnövények képviselőit.


7. Örökzöldek útja

A gerincútnak a 2–es tömbön végighaladó szakasza általában a terület mélyvonalát követi. Az út kisebb-nagyobb tisztások sorát fűzi fel, érdekes pontjai a más ösvényekkel való kereszteződések.
Az út mentén a fenyőfélék, pikkelylevelűek és örökzöld lomblevelűek látványos csoportjai díszlenek. Az egyik leglátogatottabb útvonal, télen az örökzöld ligetek üdítően hatnak.


8. Hosszútűs fenyők (Pinetum) ösvénye

A széles út és a tanösvény kereszteződéséből indul, általában magasabb térszinteket érint, szárazabb termőhelyi viszonyok jellemzik. Az ösvény mentén a Pinus nemzetség képviselői a meghatározóak, a kínálkozó honosítási lehetőségek az Alföld számára „tartalékot” jelentenek.


9. Ciprusok ösvénye

A rokonsági alapon csoportosított „alakzatok” az arborétum első egzóta telepítései (1988). A vasfás úttal "párhuzamosan" haladó ösvény a „meditatív pihenés” közkedvelt helye, hisz erre kiváló lehetőséget biztosítanak csendes zugai.


10. Borókák ösvénye


A Juniperus nemzetség tagja az Alföld őshonos fenyője, a közönséges boróka (Juniperus communis). Számos faj termőhely állékonysága (szárazságtűrése) figyelemre méltó, így az alföldi kert- és parképítés fontos elemei.
Egyes fajok forma- és színvilága igen gazdag. Az ösvény végén a gazdasági épületnél a kúszó és talajtakaró boróka taxonok bemutatója található.


11. Színes lombok útja

Ezen az ösvényen elsősorban a fák, cserjék lombszínében gyönyörködhetünk. Vannak olyan fajták, változatok, melyek különleges lombszínűket kihajtástól lombhullásig megtartják és vannak olyanok, amelyek bizonyos fejlődési stádiumban, például lombfakadáskor vagy lombhulláskor különlegesen szép színűek. Az ösvényt helyenként örökzöldek, virágos fák, cserjék teszik még változatosabbá.

 


12. A virágos fák és cserjék körútja

A cél az volt, hogy a vegetációs időben lehetőleg az út valamely pontján mindig legyen virágzó fás növény. A virág-, lomb- és alakgazdagság szép "táji-harmóniákat" hozott létre. Az ösvény mentén díszlő örökzöldek különleges változatosságot adnak.


13. Vízkedvelők és sziktűrők ösvénye

Az arborétum legmélyebb fekvésű valamikor időszakos vagy állandó vízborításnak kitett területeit érinti. Az összefolyó vagy magas talajvíz hatására létrejött réti talaj és "szódalúgos" szikes talajfoltok borítják. A bemutató ösvény hasznos útmutatásul szolgál a hasonló extrém termőhelyeken felmerülő erdőtelepítési, fásítási feladatok elvégzésénél. A legmélyebb szikes gyepfolt deflációs teknőjében mesterséges „vízvisszapótlás" segítségével az elmúlt öt évben "rehabilitációs program" keretében vizes élőhely visszaállításán kísérletezünk. A terület állatvilága rendkívül gazdag.

 


14. Szárazságtűrők ösvénye

A kápolna domb déli oldalán az egyházi kapu felőli rövid „völgyút” kivételével magas fekvésű száraz terület. A legdélebbi szakaszon a talaj roncsolt, az "A" szint jelentős részét még korábban elvesztette (pusztasziles erdőfolt). A 210 m hosszú ösvény mentén a szárazságtűrés terén számos tanulságos tapasztalatot szerezhetünk.

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Elfogadom a sütik használatát.