Az arborétum agrártörténeti emlékeket is rejt magában. Egyik ilyen nevezetesség az arborétumot átszelő Széles út, vagy Felhajtó út, mai nevén Vasfás sétány. Sokszáz éven keresztül ezen az úton hajtották az állatokat a kecskeméti vásárba.
„Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.”
Petőfi Sándor
A városba vezető Felhajtó utat egy másik hajdani sugárút keresztezte, melynek egy szakasza ma is az arborétum része: mai nevén Vadgesztenyés sétány.
„A világtája felől érkező széles marhahajtó utak egykor a város szélét elérve fokozatosan szűkebbé váltak, majd a központban helyenként, a szükségletek megfelelően, újból kiszélesedtek, esetleg kisebb terekké bővültek. A centrális jellegű elrendezés a városszerkezetben azonnal szembetűnő a legrégibb térképektől kezdve a maiakig…Kecskemét városa, közelebbről annak sűrűn lakott ősi magja Hornyik szerint „sánc alakú mély árokkal volt kerítve, és annak belső partja tövisből korcolt erős sövénnyel volt szegélyezve.” „Ezen védőöv még a török hódítás előtt nagyrégen, sőt a város alapíttatásakor keletkezhetett. Hornyik J. gaz. történet i.m. 19. lap in Entz 1961 83. o.) Bél Mátyás szerint az árkok a XVIII. században szárazak voltak. Viszont az 1783-ban Mária Terézia által elrendelt katonai térképhez csatolt megjegyzések már keskeny, mocsaras árokról tesznek említést.” (Entz 1961 83. o.)
„A középkori eredetű utcáknak külső végénél álltak a kapuk, melyeknek elnevezéseit csak a XVIII. századból ismerjük (Halas-, Vásári-, Budai-, Kőrösi- és Csongrádi kapuk. Ezekhez számítható a három kisebb kapu Homoki-, Vágó-, Szolnoki kapu. A kapuk a palánkkal és árokkal körülkerített város főközlekedési vonalait is jelzik. (Entz et al 1961. 32.o.)
„A várost körülvevő árok a város főbejáratánál vastag, összeácsolt tölgyfagerendákkal volt áthidalva és e hidak felett erős rácskapuk vezettek a városba. A kapuk mindenikét állandó kapus őrizte, ki a kapu mellett számára felállított házacskában lakott és munkájára esküt tett.” (Entz et al 1961. 84.o.)
XVIII. sz.: „A várost észak-nyugat és észak-kelet felől szőlők fogják körül. Egységes foltjukat csak a XVIII. század végén nyitott református, katolikus és luteránus temetők szakítják meg.” (Entz et al 1961. 52.o.)