Búcsú a japánakácoktól
Igaz, az arborétum még csak 34 éves, de az egyházi bejárat közelében szép, idős japánakácokkal, ostorfákkal is találkozhatunk. Az arborétum létesítését megelőzően ültetett fák közül sajnos néhány annyira visszaszáradt a tavalyi év során, hogy a megmentésükre már nem maradt remény. Bár az odúlakó madaraknak még jó szolgálatot tettek, a közelükben állandó balesetveszéllyel kellett számolni. A hatalmas száraz ágak, a stabilitásukat egyre inkább elvesztő öreg fák komoly veszélyforrást jelentettek. Így fájó szívvel, de meg kellett válnunk a kiszáradt, vagy életet alig mutató példányoktól. Kivágásukat specialisták végezték, mivel szempont volt, hogy a fadöntéskor se az épített környezetben se a közelükben levő kis fákban ne tegyenek kárt.
Ebben az esetben is igaz, hogy minden vég egy új kezdet, mivel az idős japánakácok között több mint 20 éve, alászorulva tengették életüket a fiatal japánakácok, amik eddig várták sorsuk jobbra fordulását. Innentől kapják az éltető fényt, reméljük, hogy ezek a kis fák is több mint 100 évig adnak élőhelyet, friss levegőt, árnyat az arborétumban sokunk örömére!
Néhány érdekesség:
- A kivágott japánakácok az évgyűrűk száma alapján 80-100 évesek voltak.
- Kecskeméten 1920 körül nagyon sok japánakácot ültettek el.
- A kápolna bejáratához közel látható egy fajtája, a szomorú japánakác is (Sophora japonica ’Pendula’)
- A japánakác nem Japánból, hanem Kínából származik.
- Pagodafának is hívják.
- Termésének nedvét a lányok régen körömfényesítésre használták.
